Így készül a hírös hortobágyi pásztorkalap

Mihalko_fele_pasztorkalap_01
 

Ki tudná megmondani, mekkora súly is az 1 lat, mit jelent a lajterozás, a raibolás vagy a visolás? Nem lenne csoda, ha kevesen vállalkoznának a szavak megfejtésére, hiszen a kalapkészítés folyamatának szakkifejezéseiről van szó, melyet Mihálkó Gyula, balmazújvárosi kalaposmester honlapján találhatunk. A hortobágyi pásztorkalap jellegzetes magyar tájegységi népviselet, népművészeti termék, így talán mégiscsak érdemes kicsit megismerkednünk az eddig ismeretlen szavak jelentésével… 

Mihálkó Gyula Népi Iparművész kalaposmester a “hírös” hortobágyi kalap elkészítési folyamatába avat be.

A kalapkészítés munkafolyamata az úgynevezett fehér munkával kezdődik, és a félkész termék festéséig tart. Egy hortobágyi csikóskalap elkészítéséhez 20 lat gyapjú szükséges. A kimért gyapjút kétfelé veszik, és egyik felét a fakpónával szálaira bontják.
A fakolás három munkamenete a következő: a gyapjú fellazítása (lajterozás). Ekkor a húrt belemerítik a kimért gyapjúcsomóba, és azt pengetve a gyapjú fellazul, térfogata az eredeti állapot két–háromszorosára szorosára nő.

Az átcsapás, átverés folyamata során már a húrt nem merítik a gyapjúcsomóba, hanem finoman – alig érintve a gyapjúcsomót – megcsapják a húrt, és a gyapjúszálak a bal oldalról a jobb oldalra szállnak át. Ez látványnak is csodálatos. Úgy szállnak a gyapjúszálak, mintha finom hópihék hullanának. A csapások szabályos, gyors ütemben követik egymást – a húr rezgése által a gyapjúszálak olyan könnyű pihékké válnak, hogy azokat a legkisebb szellő is tovavinné.

A fakbaeresztéskor a gyapjút már határozott alakra, a kalaptípusnak megfelelő formára csapják át, vigyázva arra, hogy hová mennyi gyapjú kerüljön. Ekkor már tudni kell, hogy hol lesz a kalap karimája (snitt), bandja (az a rész, ahol a fejjel találkozik a kalap, itt kell a legerősebbnek lennie), plátlija (a kalap feje). Egy kalaphoz két főfakot – nevezzük ezt szívfaknak vagy hercfaknak is – és két bandfakot készítenek, mellyel még azt a részt erősítik meg, ahol a fejjel találkozik. Tehát a fakolásnál a gyapjúszálakat irányítva kell fakolni. Az irányítás során a mester felől levő rész lesz a kalap feje, vagyis a plátni, amelynek vékonyabbnak kell lennie. A fej és a karima közötti résznél kell a legtöbb gyapjút átcsapni, itt kell a legerősebbnek lennie, hiszen ez a rész érintkezik majd a fejjel és itt használódik a legjobban.

Ha a fakolás elkészült, azt azonnal össze kell húzni, mivel a gyapjúszálak olyan lazán hulltak egymásra keresztbe-kasba, hogy azt a legkisebb szellő is szétröpítené. Az összehúzáshoz és a tömörítéshez a síbert használják.

A következő munkafolyamat az első gőzölés vagy filcolás. Az első gőzölés célja az, hogy a négy fakból kettő készüljön. (2 db főfak vagy szívfak és 2 db bandfak.) A második gőzölés folyamán a két fak egyesítése a feladat, azaz a két fakból egy kúp alakot kell készíteni. A következő munkafázis a harmadik gőzölés. A harmadik gőzölés előtt a filcet elekkolják, azaz megváltoztatják a filc állását, áthajtják. Az a rész, amely szélen volt, tehát a hajtásél, bekerül középre, a középső rész pedig kikerül szélre. A fejet beütik, behajtják, elhelyezik az alslisszet, hogy a filckúp belseje össze ne nemezelődjön. Ezt azért kell elekkolni, hogy a filc mindenütt egyformán kössön össze. Ismét becsomagolják, és a péckán – ugyanúgy, mint a második gőzölésnél – ringatják, nyomkodják. A harmadik gőzölés után a négy darab nemezlapból már egy darab kúp készült el.

A harmadik gőzölés után következik a pácolás. A pácolóvödörben körülbelül 10 liter víz van. Ehhez a vízhez 1 deciliter vitriolt (kénsav) öntenek, megkeverik a páclevet, és belerakják a filceket és a fejet, valamint a filc két sarkát felhajtják téglalap alakúra. Tehát a pácolás folyamán érintkezik először a filc a vízzel. A pácolásra azért van szükség, hogy a nemez a gyúrás folyamán könnyebben menjen össze, a kénsav segít megnyitni a gyapjúszálak kis fogait. Ez a művelet másfél óráig tart. A filc a kénsavas vízzel teljesen átitatódik, és az esetlegesen benne maradt szennyező anyagokat kimarja. Ezt követően a pácléből kiveszik a filcet és a gyúrótáblára terítik, kisimítják a gyűrődéseket, falcokat, a kidudorodásokat a kéz élével ütögetve eloszlatják. Ezt követi az üst- vagy a kazánunka, vagyis a filc begyúrása.

A gyúrás befejeztével a begyúrt anyagot ismét megraibolják. A raibolás körkörös mozdulatokkal végzett csiszolást jelent, amikor is a durva gyapjúszálakat lecsiszolják a felületről. Raibolás után már a begyúrt anyagot tompnak nevezik. A gyúrás befejezése után következik a tomp, vagyis a kalap előformázása.

A begyúrt tompot a festéshez előformázzák. Az előformázást a gyúróüstnél forró víz segítségével csinálják. A begyúrt tompot forró vízbe teszik, és hagyják, hogy átvegye a víz melegét. Először körkörösen a snittet – vagyis a kalap karimáját – húzzák ki, majd a fejet, vagyis a plátlit. A szél húzása közben a fejrész kidudorodik, kihegyesedik, ezt a részt kell kiformázni a fejformának megfelelően. A kidudorodó részt ökölbe szorított kézzel beütik (kalapos nyelven kis glancnira), és továbbhúzzák, tágítják a plátlit, vagyis a fejrészt. A fejrész kihúzása után megkeresik a kalap elejét, hátulját, és egy fejformára teszik. Ezután a fejrészt a forma aljáig húzzák erősen, egész addig, míg el nem éri a fejforma alját. Az így felformázott tompot rögzíteni kell a fejformán egy formamadzaggal (kalapos nyelven húrpántlival). A formamadzagot le kell nyomni a forma aljáig egy szerszám segítségével, aminek a neve a drájbájzli. Ezek után még húzzák a snittet is, és beállítják a karima állását.
Az így előformázott kalap a formán vagy forma nélkül szárad meg. Száradás után ismét leraibolják, vagyis lecsiszolják a kalap egész felületét, 6o-as szemcsenagyságú dörzspapírral.

A raibolás végeztével befejeződik a fehér munka, az elkészült kalap még gyapjú színű. A fekete munka első lépése maga a kalap festése. Egyszerre több kalapot festenek. A darabszám attól függ, hogy formán vagy forma nélkül festenek. A festés egyszerű művelet. A pásztorkalapokat, ha van rá idő, akkor formán festik, ha nincs, akkor forma nélkül. Formán festéskor a festőüstbe 6 db pásztorkalap kerül, forma nélkül pedig 12 db.

Száradás után a következő munkafázis magának a kalapnak az elkészítése – felformázása különböző fejformákra – a kalapok típusának megfelelően. Formázás előtt a megszáradt és jól kiporolt tompot keményíteni – kalapos nyelven mondva steifolni – kell.

A megszáradt, felformázott kalap fejét és a snittjét is le kell vasalni. A kalap karimáját – vagyis a snittet – vizes ruhán keresztül egyenesre vagy pörgére vasalják. A karima egyenesre vasalása a szatlideszkán történik. Amennyiben pörge karimájú kalapot akarnak vasalni, akkor még a fejformán levő kalapra karimaformát tesznek, aminek a neve a raszli. Ha raszlira vasalnak, akkor a karima alakjának megfelelő szélformát egy 15 cm magas raszliszékre helyezik, a karimaformába belefordítják még a fejformán levő kalapot, és erre a raszlira vizes ruhán keresztül rávasalják. A kalap karimája vasalás után felveszi a szélforma alakját.

Száradás után a karimát körülvágó fa és egy éles kés segítségével körbevágják. A körülvágó fa csak az erősebb anyagú pásztorkalapokhoz kell. A vékonyabb anyagból készült kalapokat körülvágóval vágják körbe, amibe egy zsilettpenge van befogva. Az olyan kalapokat, mint a Kossuth-kalap, aminek nemcsak a fejét, hanem a karimáját is ráformázzák a raszlira, és ezen szárad meg, kalaposollóval vágják körbe. Körbevágás után a kalapokat levisolják. Visolásnál egy bronzkefével, majd egy kalaposkefével egy irányba állítják a gyapjúszálakat, és a kalapot leveszik a fejformáról úgy, hogy a fejforma és a kalap anyaga közé egy fakést szúrnak be, és ezt körbeforgatják a fejforma mellett. A kalap szélét vagy beszegik szalaggal, vagy kötélre vasalják rá, mint például a kemény kalapok karimáját. Ezt nevezik ranflizásnak. Vannak kalapok, amelyeknek szélei saját anyagukból visszahajtva készülnek, mint például az újvárosi parasztkalap. A saját anyagból szegett karimájú kalapokat stekkelt szélű kalapoknak hívják. A visszahajtást két vagy három sorral körbegépelik, levarrják.

A következő munkamenet a fejrész kialakítása. A megszáradt, levisolt kalapokat egy mechanikus prés segítségével lepréselik. A préselés menete a következő: egy alumíniumból készült csajkát megmelegítenek, melynek belseje úgy van kiképezve, mint a kalap végső fejformája, közepén hosszanti bevágás, két oldalán pedig két, a kalap fogására alkalmas horpadás van. Ez a fejformának a negatív mintája. A csajkába egy gumiforma illeszkedik, amire ráhúzzák a kalapot, belefordítják a csajkába, és ráhúzzák a prést. A megmelegített csajka ad annyi hőt és párát, hogy a kalap ne szakadjon el, és felvegye a csajkába formázott kalapfej alakját. Az így kiformázott kalapot forró víz felett átgőzölik, és elveszik a „vasfényt”. Ismét levisolják két kefe és a visposztó segítségével, ami egy régi kalapból kivágott nemez. A visposztóval való simítás fényt ad a kalapnak.

Teljes száradás után következik a kalap díszítése, stafírozása. Ez női munka, napjainkban a Mihalkó családban a feleség és a leányuk végzi. A kalapba bélést varrnak, amit lepedővászonból vágnak ki és gépelnek össze, a pásztorkalapokba még az álladzót is bele kell varrni, majd az izzasztóbőr bevarrása után a kalapok külső díszítése következik. A külső díszítés a különböző szélességű szalagok körbevarrását és átkötővel való díszítését jelenti.”

Forrás: Mihalkó Gyula, balmazújvárosi kalaposmester oldala:
http://www.mihalkogyula.hu/…/a-kalapkeszites-munkafolyamata/

Nyitó kép forrása: /www.hbmo.hu/ertektar/ertekoldal

Ajánlott videó:

Bors Melinda298 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password