Az érintés hatalma

 

Az élőlények érzékszerveik útján tájékozódnak a külvilágban, s millió kis érzékelő receptor segítségével az összegyűjtött információt az agy felé továbbítják. Eközben alkalmazkodnak a környezeti hatásokhoz, felmérik a lehetséges veszélyeket és védekeznek azok ellen.

De vajon, csak az agyba juttatják el a szükséges válaszreakciókat kiváltó üzeneteket?

A látás, hallás, szaglás és ízlelés szervein kívül az ötödik, és egyben a legnagyobb kiterjedésű érzékszervünk a bőrünk. Valóságos védőburokként borítja testünk egész felületét, ami egy átlagos méretű felnőtt esetében kb. 1,6 négyzetméternyi területet és 2 kg súlyt jelent. Segítségével tapintunk, érezzük a hőt és a fájdalmat. De érzünk-e valami mást is általa?

Az anyai ölben növekvő magzat már pár hónapos kortól érzékeli a hasra fektetett simogató kéz energiáját. Tovább mennék, jóval korábbra, de a tudományos magyarázatok egyelőre még ezt igazolják. Ultrahangos vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a születendő gyermek szinte odafurakszik, belesimul a szerető kéz érintésébe. Sőt, még különbséget is tud tenni, máshogyan reagál a különböző személyek közeledésére. Mi több, a hangulatváltozásokra, a közvetített gondolatok minőségére is érzékeny. A finoman ráhangolódott szeretetteli érintésre megnyugszik, és valószínűleg azt is pontosan tudja, hogy az érintő kéz éppen az édesanyja vagy édesapja-e.

Több hát a bőr mint közvetítő közeg? S a kéz, mely az érintést adja, egyszerű fizikai manifesztáció csupán?

Ugyanilyen fontosak a születést követő percek, órák, napok, hetek és évek történései. Az anyai ölelés lehetősége, az általa közvetített szeretet mélysége. Aki átélte, védőburokként hat egész további életére, aki nem ismerhette meg, hiányát szenvedheti egész földi valójában. A feltétel nélküli elfogadást, a hova tartozást, a biztonság érzését. Ezek a megélések vagy meg nem történések pedig mélyen legbelül elraktározódnak. A szembesülés fájdalmától való félelem miatt tudatalattink legmélyebb rétegeibe süllyednek. Mint egy folyondárokkal átszőtt, elsüllyedt tengerjáró hajó, a feledés mindent elrejtőnek hitt óceánjába vesznek.

De ott maradhatnak-e örökre büntetlenül, befolyásolva későbbi emberi, és a körülvevő élőlényekkel, tágabb értelemben az egész világgal szemben tanúsított kapcsolatainkat?

Anyjától elszakított, szeretettől megfosztott és anélkül felnőtt kísérleti majmok számtalan szomorú példája bizonyítja, hogy ölelés és érintés nélkül nagyobb hajlam mutatkozik a legkülönfélébb megbetegedésekre, különféle frusztrációkra és maga az élet is rövidebb lehet.
Ez pedig az emberre legalább annyira érvényes. Merthogy az érintés, a szeretet kifejezésének testi megnyilvánulásai bármely nehéz élethelyzetben is biztonságot adnak és teljes életminőségünkre kihatnak. Szerelmi kapcsolatainkra, és gyermekeinkkel a fogantatás pillanatától megalapozott bensőséges, egész életre szóló viszonyunkra.

Könnyebben megoldjuk megoldhatatlannak hitt gondjainkat. Hamarabb kigyógyulunk egy betegségből, javul az önbizalmunk, önbecsülésünk, empatikus készségünk. Nagyobb megértéssel tudunk mások felé fordulni, ha megengedjük magunknak a szeretetnek ezt a fajta, semmi mással nem pótolható áramlását. Egy igaz ölelésnek akkora ereje van, hogy azzal hegyeket lehet mozgatni. Feltámasztani a térdre rogyottat és hitet adni a hitetlennek önmagához.

Az igaz ölelés ereje végtelen…

Nem késő hát lemerülni önmagunkban és kiásni az eltemetettnek hitt csontvázakat.
Nem késő kimondani, hogy szeretlek.
Nem késő a szeretetteli érintés csodájának felfedezése, a hordozott terhek letevése addig, ameddig ezt megtehetjük. Mert az Élet a legnagyobb tanító mester, és hozhat olyan változásokat, amikor már nem választhatunk.

Írta: Bors J. Melinda

 

Bors Melinda300 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password