A kis fenyőfa

www-tvn-hu_be06f6f90f31eac811a8dbbcd50ad82c
 

A kis fenyő története jó pár évvel ezelőtt kezdődött… Amikor egy hatalmas fa tobozából kieső magocska lassan pörögve szárnyra kelt és termőtalajt talált egy napsütötte erdőszélen.
A fenyőerdőkben ugyanis csak ritkán látni kicsi fenyőt. A talajra rakódott vastag tűlevél avar ugyanis meggátolja a magok talajba jutását, így a nagy fák nem adnak esélyt fiatalabb vetélytársaiknak. A természet azonban tudja a dolgát, mert az életnek folytatódnia kell. Madarak csőrében vagy szél szárnyán, de egyes magocskák dacolnak a lehetetlennel. Megtalálják Földanya életet adó ölét, hogy a nedves táptalajban két-három hét után kis hajtásaikkal a mélybe gyökerezhessenek. A mélybe, hogy aztán büszke, egyenes derékkal az Ég felé törekedjenek.

Megszületése után gyönyörű esztendők köszöntöttek a kis fenyőre. Apró ágacskáit időnként a szél borzolta kócossá, harmatcseppjeit pedig a hajnal lehelte rá csókolva, hogy aztán ahogy világosság teríti be a mezőt, majd a Nap sugarában szárazra törölközhessen. Vékony kis törzse kicsiny kis bogárkák sétaösvénye, ága madárkák hintája lett, körülötte tarka lepkék járták násztáncukat és millió formájában lüktetett az Élet.

Szálfaegyenes törzse szép lassan megerősödött, gyökerei mélyre hatoltak és többé már nem tartott a vihartól. Állta a szél zúgását, az elemek harcát. Meghajlott, mert teste rugalmas volt, de biztos és egyben alázatos. Nem volt benne dac és ellenállás. A természet megadó részévé vált, de szilárdan hitt saját erejében így nem tudta ketté törni soha, egyetlen tomboló vihar sem.

Egyszer, egy meleg napsütötte délután a fenyőfa csilingelő gyermekhangokra lett figyelmes. Egy család járt arra kirándulóban, apa és anya mellett két aprócska, hat és nyolc év körüli forma kisfiú és kislány kergetőzött a boldog, gondtalan gyermekkor önfeledt kacagásával. Hűsítő árnyékot kerestek és éppen nála, dússá vált ágainak menedéke alatt találtak pihenőt.

A kis család körében valami megmagyarázhatatlan jó érzés kerítette hatalmába a fenyőt. Valami rendkívüli, amit eddig még ilyen intenzíven nem érzett. Apa és anya néha megérintették egymást, hangjuk szelíd volt és szeretetteli, ahogy a másikhoz és gyermekeikhez beszéltek. Sokat kacagtak és többször megölelték egymást, miközben egy teli elemózsiás kosár került elő. Aztán a kicsik odagömbölyödtek és az anya mesélni kezdett, miközben gyönyörködve Őt nézte.

Egy csodás ünnepről beszélt, aminek Karácsony a neve és a Szeretet ünnepének nevezték. A fenyőfa ekkor hallott először emberi szavakat, és bár nem tanulta a nyelvet, mégis értette miről szóltak itt őalatta. Minden élőlény szavát értette ugyanis… A bogarakét, a madarakét, az őzekét, sőt még a szél zúgásának hangját is. Azt azonban nem tudta, hogy ennek a természetes érzésnek, ami lényének, eddigi életének minden rezdülésében benne élt, külön neve is van…

De itt, most, az emberek közelében ez az érzés valami megmagyarázhatatlan módon hirtelen felerősödött. Soha nem hitte volna, hogy egyszer el fog vágyódni innen, és most mégis megtörtént. Az emberek közé, hogy ezt a különös érzést még jobban megtapasztalhassa. Eddig szabadnak, boldognak és teljesnek érezte magát. Most mégis többre vágyott.

Három év telt el azóta, s a fenyő nem felejtette el a találkozást. S bár élete rendületlenül zajlott tovább, emlékezett minden gyönyörű pillanatra amit akkor, azon a régi nyáron átélt.

A természet ekkor éppen aludni tért. A szokásos elcsendesülés időszaka jött el, a lombhullató fák már rég elveszítették leveleiket. A hajnali párát felváltotta a köd és az állatok fázósan bújtak össze a fagyos éjszakákon, nappal pedig táplálék után kutattak a vastag hótakaró alatt. A csillagfényes éjszakában a fenyőfa ezen az éjjel az embergyerekekről álmodott. Egy szoba közepén állt, feldíszített ágai ezer színű ragyogásban szórták fényüket a gyertyák fényében. Meleg volt és süteményillat, alatta pedig megannyi kis csomag, átkötve díszes szalagokkal. A gyerekek boldog várakozással szaladtak oda hozzá, még a csengő hívogató hangja utáni ének végét is alig tudták kivárni. Kacagás és boldog felkiáltások hangja telítette meg a szobát és megint érezte ezt a hatalmas, mindent elsöprő érzést aminek Ő is részese lehetett egy röpke pillanatra.

De az álom gyorsan véget ért és másnap a fa különös hangra ébredt. Egy motor zúgására és azt azt követő reccsenés hangjaira. És ekkor meglátta az embert. Mások voltak mint a család. Az érzés is más volt, s bár tudta hogy érte is eljöttek, nem félt.

A teherautón sokáig utaztak több testvérével az erdőből. Lassan eltűntek a hegyek, a zötykölődős út egyenesre váltott és beértek egy motorzúgással, lármával teli helyre. Először egy fenyőkkel telihordott területen dobták halomra egy piacnak nevezett tér sarkában, majd kiválasztották, és törzsét egy hatalmas tartóba faragva a bejárathoz állították. S az emberek elkezdtek özönleni, válogattak közöttük, méricskélték, kritizálták vagy éppen dicsérték a portékát. Elhangzott valami „ár” és őt is többen megnézték. Lenyűgözve álltak nagysága és szépsége előtt, de pompázatos mérete miatt drágának nevezték és azt is mondták, hogy nem fog beférni a szobába. Ő pedig rendületlenül várta, hogy a kis család megérkezzen. Az a család. Ahogy azonban teltek a napok, a remény fogyni kezdett és végül, a piac is elcsendesedett. A boltosok bezártak és mindenki sietősen igyekezett a meleg otthonába, hogy még idejében elkészüljön mindennel az ünnepi vacsorára… az otthagyott fák pedig elértéktelenedve vártak további sorsukra.

S ekkor ismét felhangzott a fűrész már jól ismert hangja. Az ember jött, szétzúzni és megcsonkítani az el nem adott fákat, hogy ne vihesse el az, aki nem tudott pénzt adni érte. A fenyő ezt nem értette. Ez valahogy nem az a fajta szeretet volt, amit ott kint az erdőben megtapasztalt a kis embercsalád mellett. Miközben mélyen a szívében tudta, hogy a szeretetnek nincs is “fajtája”.

Bennünk a világ, a szeretet ünnepén különösen. Minden érzés, szó, gondolat és tett amit kiárasztunk. De milyenné válik a világ bennünk, ami ezt az értelmetlen pusztítást meg tudja magyarázni és el tudja fogadni?

(valós történet, írta: Bors J. Melinda)

Bors Melinda280 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password