Magyar pásztorkutyafajták – III. rész: A puli

puli
 

A puli az egyik legismertebb és legközkedveltebb magyar pásztorkutyafajta. Különleges megjelenése és legendás természete miatt messzi földön híres, néhol hazánk jelkép-állatának is tekintik.  Még maga a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg is a fajta nagy rajongója.

Már a Kr. e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumér szobor, amely egy pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Minden esetre bizonyos, hogy a mai pulihoz igen hasonló termetű, nagyobb szőrzettel rendelkező energikus kutyafajta valamikor őseink ázsiai vándorlása közben már létezett, s együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol évszázadokig mint a pásztorok hű segítője szerzett magának hírnevet.

Első leírója Heppe volt 1751-ben, de utána is sokan említik írásaikban a különleges, bozontos szőrzetéről, hihetetlen intelligenciájáról és rendkívüli munkabírásáról híres pulit.

A fajta évezredes fennmaradása a könyörtelen pusztai életmódhoz való alkalmazkodásban formálódott ellenállóságának, veleszületett intelligenciájának és tanulékonyságának köszönhető. A szélsőséges időjárási körülményeknek, rendkívüli hidegnek és tikkasztó nyári napoknak kitett pásztorkutyákat a kemény terelőmunka edzetté, igénytelenné és szívóssá tette, így biztosítva túlélésüket.

A pásztoremberek gyakran tartottak a puli mellett kuvaszt, mert a két kutyafajta remek együttműködésre képes. Míg az éber puli jelez és terel, addig a kuvasz élete árán is őrzi a nyájat.

A puli korábban a ma leggyakoribb fekete szín mellett több árnyalatban is fellelhető volt, ami arra utal, hogy a régebbi időkben a pásztorok a kutya küllemével nem sokat törődtek, viszont annál több jelentőséget tulajdonítottak kitűnő terelőképességének, vérmérsékletének, munkakészségének és kiváló alkalmazkodóképességének. Ez a szemlélet gyakorlatilag mind a mai napig érződik a fajtán.

Az 1900-as évek elején megváltozott a mezőgazdaság szerkezete, csökkent a legelők területe és ezzel a puli munkalehetősége is. A fajtát Raisits Emil és munkatársai tevékenysége mentette meg a kipusztulástól, melynek leírását 1935-ben Anghi Csaba vezetésével állították össze. A II. világháború a nagy létszámú, erős populációban nagy károkat nem tett, de a világégés a tenyésztést néhány évre mindenképp visszavetette.

A puli tervszerű tenyésztése az 1960-as években kezdődött, Ócsag Imre vezetésével melynek során a korábbi alapszínekből három: a fehér, a szürke és a maszkos fakó kitisztult, a szőrzet minősége pedig javult. A mai időkre kialakuló zsinóros, hosszú szőrzet már tudatos tenyésztés eredménye, mely a legtöbb esetben szakszerű gondozást igényel. Manapság a puli, úgy tűnik, legalább részben visszatalál eredeti foglalkozásához, hiszen az 1990-es évektől kezdve megrendezésre kerülnek a terelési ösztönpróbák, amelyek során pulik is részt vesznek. Minthogy azonban mára a pásztorkodás sajnos alig fellelhető hagyomány, ez a szám töredéke a „hivatásosan” is pásztorként dolgozó pulik korábbi állományának.

Bödő Károly Jani nevű pulija versenyez a Magyar pásztorkutyák 2016. évi országos terelőbajnokságán
Bödő Károly Jani nevű pulija versenyez a Magyar pásztorkutyák 2016. évi országos terelőbajnokságán (Fotó: Sóki Tamás – MTI. Forrás: agroinform.hu)

A puli elevensége és legendás tanulékonysága mellett némi makacssággal is bír, ezen kívül rendkívül önérzetes. Kuvasszal és egyéb kutyáinkkal tartott együttélése során szinte emberi tulajdonságokat véltünk felfedezni benne: úgymint féltékenység, terület- és gazdaféltés, elsőségre törekvés és a hierarchia folyamatos megerősítése. Érces hangja és szinte folytonos ugatása néha emberpróbáló türelmet igényelt amíg városban laktunk. Amióta azonban tanyán éli nyugdíjas éveit, a nagy terület kiveszi energiáit és szemmel láthatóan jó hatást gyakorol rá. Energikussága, frissessége hihetetlen módon megmaradt, 13. esztendejében járva sem külsőleg, sem teherbírását tekintve nem tapasztalható változás.

Az örök ifjú Pamacska (Fotó: Bennünk a világ)

Bár a pulit ma már városban is sokan tartják, elsődleges helye a vidéki élet, legjobb esetben maga a terelőmunka, ahol kedvére kiélheti természetét. Ösztöne annyira hajtja, hogy nyáj híján mindenki mást terelni igyekszik, ezzel gyakran mulatságos látványt nyújtva szemlélőjének.
Intelligenciáját jelzi, hogy pulink póráz nélkül is bárhová vihető, szinte árnyékként követ és őriz, ameddig szükséges. Más kutyákkal szemben nyugodt, viselkedése természetes, bár a csapatban kergetőzés során terelőösztöne elevenen él. Rendkívül családkedvelő fajta, a gyermekekhez különös érzékenységgel közelít. Korán érő, gyorsan tanuló, hosszú életű kutyafajta. Személyesen a legidősebb pulival 16 éves korában, aktív terelőmunka közben találkoztam egy szentendrei pásztor oldalán.

A mondás minden esetre igaz:

„Akinek volt, vagy van pulija, az tudja: az állat szinte csak beszélni nem tud.”

Írta: Bors J. Melinda

Bors Melinda280 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password