Micike története – Nagyné Banadics Anikó írása

 

A család jó ideje nyaggatott, hogy vegyünk egy kecskét, mert az olyan cukiii.
Először hallani sem akartam róla, majd hajlandó voltam enyhülni, – Jó, legalább nézzük meg! –
Megnéztük… hófehér volt, selymes, és tejszagú. A hangja mint egy kisgyermeké. Azonnal feltört belőlem az anyai ösztön, és hazahoztuk. Annyira fiatalka volt, hogy cumisüveggel etettük eleinte, de szépen felcseperedett. Eljött az ideje, pároztattuk, és mára már négy éves fejőskecske lett belőle.

Vele élem a mindennapokat. Reggel ő az első. Mivel csörömpölős kávéfőzőm van, tudja, hogy ébren vagyok, és hangosan méltatlankodva jelzi, itt az ideje a fejésnek. Rohanok hozzá, megkapja a száraz kenyér adagját. Nem egy díjnyertes hozamú állat, de az én boszorkánykonyhámba bőven elég, amit ad.
Tudom, hogy a kecskék általában szökősek, na ő éppen hogy “antiszökő”, esze ágában nincs elhagyni az ólat. Nem csábítja a zöld mező, sem a veteményeskert, sem a bokrok.
Elvárja, hogy kiszolgáljuk! (elvégre úrinőnek születni kell) Volt már, hogy lelépett, de mivel nem készült B tervvel, fogalma sem volt, mit kezdjen a fene nagy szabadságával. Feljött a konyhába, és hangosan rám üvöltött – virágos jó kedvében volt egyébként, mert a legszebb muskátlim lógott a szájában -.
Miután magamhoz tértem, enyhe dorgálás után vissza akartam vinni a helyére. Ami úgy történt, hogy gyorsan előrefutott, és beállt az ólba, nekem már csak a reteszt kellett eltolni.
Így telik a nyár…

Aztán jön az ősz, és ha nem tudnám Micike ábrándos tekintetéből, hogy szerelmes, akkor is tudtomra adná, hiszen reggel hattól teli tüdőből ordít, bár időnként levegőt is vesz. A szomszédok nyugalmának érdekében is kimondom a legszebb mondatot: – Gyere, a fene jó dolgod, megyünk Frédihez!
Ő a legszebb bak a környéken… Mici szerint.
Kinyitom a skoda hátulját, és ő minden irányítás nélkül felugrik a puttyonyba, és irány a tanya!
Ott eltölt néhány napot, és boldogan, csillogó szemekkel tér haza.

Aztán jön a tél…Micike csendes, szépen gömbölyödik. Fele annyi borsot sem tör az orrom alá, le van nyugodva.

Itt a kora tavasz. Felváltva lesem a kismamát és a naptárat. Eljön a nagy nap… csendesen sírdogál a sarokban. Itt az idő! A szívem szakad meg érte, de segíteni nem tudok, csak figyelem. S aztán végre világra jön a csöppség! Pont olyan gyönyörű és selymes, és tejszagú, mint az édesanyja…

Bors Melinda280 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password