Vendégségben Pető Péter portáján

egy elkészült parasztház és nyílászárói
 

Nógrád-megyei barangolásaim során régóta tervezett meghívásnak tettem eleget. Mivel szívügyem a hagyományos paraszti építészet, az interneten kalandozva egymás után botlottam bele vendéglátóm, Pető Péter faragott tornácainak, motívumos ablakainak, gyönyörűen faragott bútorainak fotóiba. Amikor azonban blogját és írásait is megtaláltam, nem volt kérdés hogy nekünk beszélgetni, de leginkább találkozni kell egyszer.

Salgótarjánt északnyugat felé elhagyva, Szécsény irányában még vagy 25 kilométert autózva rekkenő hőségben érkeztem Szalmatercsre, az alig több mint 500 főt számláló kis faluba.  Ha nem néztem volna a számozást, akkor is könnyedén megtaláltam volna a falu végi, főút mentén felújított kis parasztházat, Péter keze munkáját.

Vendéglátóm Pető Péter
Pető Péter háza tornácán (Fotó: Bennünk a világ)

– A 12 ezelőtt vásárolt kis ház akkoriban nem így nézett ki – mesélte vendéglátóm, akivel szinte azon nyomban megtaláltuk a közös témát. Az épület szinte teljes felújításon esett át, a belső falak egy része is a praktikum jegyében került átalakításra. Így lett a tornác felőli oldalon leválasztott folyosóból nyíló külön bejáratú fürdő és mellékhelyiség, az épülethez toldott istállóból kiegészítve pedig a konyha. – De a porta valamennyi burkolata, nyílászárója és legtöbb bútora is Péter keze nyomát dicséri melyek közül számomra talán a legszebbek a barna zsalugáterek mögül kíváncsian kitekintő tulipán- és szíves motívummal ékesre faragott ablakszemek.

DSCF0056

Péter mindig jó kézügyességgel rendelkezett, de a fafaragással csak mintegy 12 esztendeje foglalkozik.  Eleinte próbálkozásnak, majd kedvtelésnek indult a természetes anyag szeretetéből kicsírázó famívesség.  Ahogy vendéglátóm fogalmazott, ilyenkor nem agyal az ember máson. Csak a munka köti le, melybe mélyedve szinte meditatív állapotban érkeznek az ötletek, születnek az újabb tervek.
– Mindig azon gondolkodom, hogyan lehet még szebb, még jobb a minőség, amellett hogy a darabok egyedisége is megmaradjon. Legfontosabb, hogy önmagunkhoz képest, mindig a lehető legjobbat hozzuk létre. – vallja Péter, akinek nem volt mestere a szakmában sosem. Mindent amit elért, saját tapasztalása útján valósította meg. A „véletlen” folytán érkezett segítség szerszámban, kapcsolatokban, mintha vezetve lett volna útja a fafaragás, az asztalosság, a parasztház-felújítás felé. A befektetett energia és a szívbéli munkavégzés közben kibontakozó tehetség időközben beérett és szép sorra hozta az eredményeket. Saját házának felújítása során Péter rengeteg tapasztalatra tett szert, s kétkezi munkával, remek ötleteivel ma már mások segítségére is tud lenni. Megbízó is akadna szép számmal, de Péter mára úgy döntött, hogy megmarad a kedvtelésből, saját maga számára készített alkotás öröménél. Egy ház úgysincs kész teljesen sohasem, mindig találni javítgatnivalót, szépítgetésre váró kisebb-nagyobb teendőt.

Vendéglátóm saját maga készítette bútorait, nyílászáróit örömmel és büszkén mutatta nekem, a ház mögött épült műhelybe lépve pedig magába a „szentélybe” érkeztem. A borovi fenyő illata, a megmunkálás alatt álló és már elkészült gyönyörűséges darabok teljesen lenyűgöztek…
Az itt látott nyílászárók nemcsak szépségükben, hanem funkcionálisan is tökéletesen megfelelnek a kor igényeinek.

Azért mert tiszteljük az eredetiséget és a hagyományokat, még fejlődhetünk, alkalmazkodhatunk a mai időkhöz. Nem muszáj a régi dolgokat egy az egyben leutánozni és követni, olyan dolgokat kell létrehozni, amelyben kényelmesebben, praktikusabban élhetünk. A fejlődés velejárójaként ahogy mi, emberek, úgy a minket körülvevő világ is folyamatosan változik. Ha meg tudjuk teremteni a hagyományok és a mai életvitel közötti harmóniát, valójában azzal tudunk a legcsodálatosabban jelent, egy ma is élhető, gyönyörű otthont, tágabb értelemben világot  teremteni.

 

S miután a fontos dolgokat ilyen szép egyetértésben megbeszéltük, nem tudtam megállni, hogy magam is ne álljak neki a faragásnak. Ekkor derült ki, hogy Péter nemcsak remek vendéglátó és közös szenvedélyeink révén kiváló beszélgetőpartner, hanem nagyszerű tanító is.  S bár a faragás cseppet sem olyan könnyű mint elsőre hinné az ember, nagy türelemmel vezetve csak elkészítettem első faragott ablakdíszítésemet.

De nemcsak Péter, hanem 84 esztendős édesanyja, Katalin is hozzátette a maga szeretetét a szíves vendéglátáshoz. A korát meghazudtoló, éppen pár hetet fiánál vendégeskedő asszony ma is tevékenyen dolgozik a zöldségeskertben, és olyan ételeket teremt elő pillanatok alatt, hogy a vendég ahogy mondani szokás, mind a tíz ujját megnyalja utána. Ezúton kívánok további jó egészséget, megköszönve a vendégszeretetet és a kézzel készült alkotó teremtés lehetőségét, Isten áldásával!

Írta: Bors J. Melinda

Bors Melinda292 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password