Egy feledhetetlen lovas szakmai nap és pásztortalálkozó Kapolcson

 

Színvonalas, gazdag programmal és az október talán legutolsó, kellemesen enyhe, gyönyörű napjával köszöntötte szombaton Kapolcs a helyieket, a környékbelieket és a Balaton-Felvidék mesés vidékére látogató vendégeket. Itt került megrendezésre ugyanis az immár hagyománnyá vált, ötödik alkalommal megtartott Kapolcsi Állat- és Gépbemutató, mely a lótenyésztők szakmai napja és Bakonyi, valamint Balaton-felvidéki Pásztortalálkozó is egyben.

Az ünnepélyes megnyitót követően dr. Hecker Walter egyetemi tanár, a hazai lovas élet egyik legkiemelkedőbb szakmai alakja dedikálta a Bábolnai Arab Ménes és Egy elfeledett Széchényi című könyveit. A vele folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a sportolóként és tenyésztőként is kiváló sikereket elért szakember tollával is beírta magát a lovas történelembe. Személyes küldetéseként vállalta fel, hogy hatalmas gyakorlati és elméleti tudását publikációi útján is az újabb generációk és minden lószerető ember részére tovább adja, egyben a hazai lovas élet korábbi emblematikus alakjainak méltán híres eredményeit is szorgos kutatómunka során elénk tárja. Azt vallja: a magyar ember igenis lovas nemzet, ideje felfedeznünk elfelejtetett értékeinket, képességeinket, melyek ma is sokkal élhetőbbé, a ló által emberközpontúbbá tehetik a világot. A gyermekek e nemes állattal történő megszerettetése, korán ébredező készségeinek és képességeinek megfelelő mederbe terelgetése nagyon fontos – hangsúlyozta, nemcsak a lovaglás, hanem a fiatal korban nyiladozó érdeklődés minden területén. A szülők feladata, hogy a cseperedő emberpalántának megfelelő táptalajt szolgáltassanak annak érdekében, hogy majd felnőttként örömmel végzett szeretetteli hivatást tölthessenek be.

dr. Hecker Walter dedikálja a Bábolnai Arab Ménes és Egy elfeledett Széchényi című könyveit (Fotó: Bennünk a világ)



A beszélgetést követő
en magyar lófajták bemutatójában és küllembírálatában gyönyörködhettünk, melyet Wagenhofferné Magyar Ágnes díjlovas bíró, a Senior Lovas Egyesület elnöke, valamint Győrffy-Villám András stílusbíró szakértői közreműködése és nagyszerű kommentálása tett a laikusok számára is teljesen érthetővé és élvezhetővé. A látvány persze önmagáért beszélt, lipicai, hucul, kisbéri félvér, hidegvérű, nóniusz, és shagya arab felvezetések színpompás sora követte egymást. A tenyésztői munkán túl kiviláglott a gazdák látható lószeretete, mely véleményem szerint, mindennél fontosabb.

 


S
ha mindez a szemnek nem volt még elég, Hockné Tiller Júlia díjlovas bemutatója során átélhettük a lóval való együttműködés elérhető maximumának csodáját. Ezen a szinten a lóval való kommunikáció már szemnek láthatatlan, finom jelzések útján működik, mint testsúlyáthelyezés, leheletkönnyű szársegítség, lábszár- és combsegítségek, de valójában a többéves közös munka során a jó kiképző gondolata is átmegy társa mozdulatába. Ló és ember, egy gondolat – egy mozdulat, szinte kentaurként képes együtt-működni.

 

Hockné Tiller Júlia felejthetetlen díjlovas bemutatója (Fotó: Bennünk a világ)

 

 

Habár a bemutató alatt a nézőtéren szinte még a hang is fennakadt, az események nem álltak meg. A nap hátralévő részében kettes és négyes fogatok fogathajtó versenye került sorra, ahol a családtagok, barátok, ismerősök és idelátogatók szurkolhattak kedvenceiknek. Szinte kivétel nélkül mindenki jól vette az akadályokat, miközben persze tudtuk, hogy az itt látott eredményeket számtalan gyakorlással töltött óra és nagyon sok szakmai munka előzi meg.
A fogathajtás már az ókori görög
olimpiák versenyszámai között is szerepelt, és hazánkban napjainkban a Magyar Lovas Szövetség legeredményesebb szakága. Fogathajtóinkat 1930 óta folyamatosan a világ élvonalában jegyzik. Abonyi Imre, Fülöp Sándor, Bárdos György, hogy a koraiak közül néhány nevet említsünk, Dallos Gyula vagy a maiak közül a szinte verhetetlen Lázár fivérekmind-mind hazánk hírét öregbítik, természetesen a teljesség igénye nélküli felsorolásban.
A
nagyszerű szakkomentálás eredményeként a verseny során néhány szakkifejezéssel is megismerkedhettünk, úgymint a nyerges ló fogalmával, amelyik a kocsi rúdjának bal oldalára van befogva. A rudas jobb oldalon helyezkedik el, míg négylovas fogat esetében a gyeplős a nyerges előtt, az ostorhegyes pedig a rudas előtt dolgozik.
Hazánkban a lipicai ló az egyik legsikeresebb e műfajban, de az itteni verseny során a többi magyar fajta is nagyszerűen bizonyította a sportágra való alkalmasságát. A térölelő, látványos mozgás itt nem annyira előfeltétel mint a díjlovaglásban, – természetesen esztétikailag járulékos eleme a látványnak – de a kisebb méretű, például hucul lovak méretükből adódó fordulékonysági képessége szintén kiváló eredményekre predesztinálja akár az egyéb fajtákat is. Azon kívül minden egyed más és más pszichés adottsággal rendelkezik, hasonlatosan az emberekhez. Így vannak kifejezetten versenyszellemű, az adott pillanatban a legmegfelelőbb teljesítményt egymásból és önmagukból kihozni képes lovak és olyanok is, amelyek egyébként természet adta, kiváló képességeiket felülírva „túlizgulják” vagy elkapkodják a versenyt. Láttam már pro- és kontra eseteket is melyek során izgulósabb lóval kiváló, nyugodtabb lóval gyengébb eredmények születtek. Ez csupán azt bizonyítja számomra legegyértelműbben, hogy a lóval való harmonikus kapcsolat, vagyis a lószeretet és az ember irányítása, elméjének, koncentrációjának adott pillanatban meghatározó szerepe a döntő.

 

Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármestere Hajnal és Rigó nevű lovával (Fotó: Bennünk a világ)

 


A versenyszámok közötti ebédidőben alkalmam nyílt a helyiekkel történő ismerkedésre, jóízű beszélgetésekre és
a Dávid László felajánlásával, Bartalos Jani bácsi által elkészített fantasztikus birkapörkölt megkóstolására. Jani bácsi szívét-lelkét is belefőzte az ételbe, mindnyájunk nagy örömére, ahol ezen kívül egy másik helyi étellel, az ízletes zöldséges halgombóclevessel is kedveskedtek a vendégek számára.

Bartalos Jani bácsi talán még a szívét-lelkét is belefőzte mesés birkapörköltjébe… (Fotó: Bennünk a világ)


Az ebéd alat
t három nagyszerű fiatal zenélésére lettem figyelmes, Borzavári Róza hegedűjátéka közben Császár Dominik és Várai Áron somogyi és szentgáli pásztornótákat énekelt. Kérésemre Áron, Dominik zenei aláfestése közben egy fantasztikus kanásztáncot is előadott.
Hála és köszönet érte szüleiknek, nevelőiknek és a támogató környezetnek, hogy ezek a fiatalok megfelelő táptalajt és teret kaphattak a hagyományok iránti tisztelet megéléséhez és tovább örökítésének nemes feladatához!




A nap
másik fontos eseményeként, Szabó Csaba főszervező elhivatott munkája eredményeképpen itt jöhetett létre a Bakonyi és Balaton-felvidéki Pásztorok találkozója is, immár 24 pásztor részvételével. Csaba szívügye ez a tevékenység, folyamatos kapcsolatot ápol a környékbeli pásztoremberekkel, így idézik fel és gyűjtik össze a régi idők emlékeit hogy a tapasztalatokat átadhassák a mai kor emberének. A szépen berendezett szabadtéri kiállításon, stílusosan, szalmabálákon felsorakoztatott helyi kiállításon mívesen faragott pásztorbotokat, gyönyörű pásztoröltözéket, subát, tarisznyákat, szerszámokat és kanászkürtöket is láthattunk, a letűnt idők emlékezeteként. Néhányan azonban szerencsére ma is pásztorkodnak, így beszélgetőtársam, a nemesvámosi Dávid János, aki a mai napig 180 birka és 28 kecske „őrzője” hűséges társaival, a komondorokkal és mudikkal. A komondorok a tanya őrzői, míg a mudik a terelés nélkülözhetetlen segédei (a mudi fajtát bemutató korábbi cikkünket lásd itt). János remekül érzi magát a jelenben is a múlt és a nyájak őrzésével, mint mondta, nem is szeretne mást csinálni élete hátralévő részében. János szabad idejében farag, magam is megcsodálhattam az éppen „véletlen” keze ügyében lévő, bakonyi somból faragott gyönyörű pásztorbotot.

 

Dávid János ma is aktív pásztorként őrzi a letűnt idők gyönyörű emlékét (Fotó: Bennünk a világ)

 


Nagyon jó érzés töltött el ahogy láttam, hogy itt, a Balaton-felvidék ölelésében
fekvő gyönyörű helyen, Kapolcson, egy fantasztikus közösség milyen élővé teszi a helyet, mindannyiuk életterét. És ebben a térben adni is képesek, szívet, lelket, hatalmas energiákat befektetve, szórakozva- egymást szórakoztatva, nemcsak a Művészetek Völgye idején, hanem az év egyéb időszakában is idevonzva a látogatókat, szépséges hazánk élő gyöngyszemeként.

Köszönet a szervezők és résztvevők munkájáért!

Írta: Bors J. Melinda

A cikkben szereplő valamennyi fotó: Bennünk a világ

 

 


Bors Melinda298 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password