A növények érzékelése

 

Lassan ideje, hogy napvilágra jusson egy olyan téma, amely alapjaiban rendezheti újra az érzékelhető világgal kapcsolatos eddigi nézeteinket. Többé már nem nevezhető sarlatánságnak, ha ki merjük jelenteni, hogy a világ nem csak annyi aminek látszik, hanem jóval több lehetőséget tartogat mint azt hinni mernénk. Az erőszakkal emelt falak repedeznek, és végül leomlanak majd annak következtében, hogy a kollektív tudatba került információ mennyisége sok ember valódi megtapasztalása és feltáró elemzése révén a megélhető valóság szintjére emelheti az eddig misztikusat.


Minden embernek vannak megérzései, amiket érdemes megfigyelni és tetten érni, oly nagy mértékben segíthetik utunkat. „Az első gondolat az igazi”, tartja a mondás, de hogy honnan ered az első gondolat, arra is csak mostanában derül fény. Pedig gyönyörűséges magyar anyanyelvünk már réges régen lefordította a „szívbéli jócselekedetek” keletkezésének magyarázatát. Vagyis, hogy a valódi jó cselekedet nem az agyunk által létrehozott gondolatban és az azt lekövető, testünk által végrehajtott tettben, hanem valójában a szívünk belsejéből indul ki. Hiszen mindannyian érezzük, még ha meg sem tudjuk magyarázni miértjét, hogy most „jót vagy rosszat” cselekedtünk, – s az arra érzékenyebbek még azt is érzékelhetik, hogy ennek milyen jövőbeli következményei lesznek. A szív – gondolat – cselekedet sorrendiség következtében tudjuk valójában eldönteni, hogy jól érezzük-e magunkat egy másik ember társaságában vagy ismeretlenül is kellő távolságra kerüljük el azt a személyt. Egyszerű szimpátiával is letudhatnánk a dolgot, de gondolkodó emberként ennél többet kell hogy feltételezzünk…

Ha jobban körülnézünk és semmi mást nem teszünk, csak megfigyeljük a természetben élő, akár legapróbb lények viselkedésmintáit, példának okáért egy hangyakolónia hihetetlen szervezett felépítését vagy a madarak repülésének, egymás közti kommunikációjának mechanizmusát láthatjuk, hogy létezik egy magasabb szintű rendező elven működő, láthatatlan, általunk ismeretlen rendszer, amiben bizony még az állatvilág teremtményei is nálunk különbül elnavigálnak. Ellentmondásnak tűnik, hogy az önmagát a legértelmesebb földi lényként aposztrofált ember csak most kezdi kapisgálni egy, a jelenlegi ismereteinken túlmutató érzékelés és összefüggésrendszer lehetséges perspektíváit.

Pedig példák sora tárja fel a fátyol mögül előbukkanó valóságot, egyre-másra tűnnek fel „hihetetlen képességű” emberek, akik értik az állatok nyelvét mi több, kommunikálnak velük. Pedig kisgyermek korban ez még teljesen természetes, az apróságok jóval nagyobb rálátással rendelkeznek a természet lényeire és nem kellene sok, hogy megfelelő terelgetés mellett ez a képességük csodás szárba szökhessen felnőtt korukra.

De mi a helyzet a talán még az állatoknál is rejtélyesebb növények világával?
Jól felépített iskolarendszerben nevelték belénk, hogy a növény hely- és helyzetváltoztatásra nem képes, érezni és érzékelni nem tud, pedig valójában a növény is olyan élőlény, amelyik változtatja helyzetét, egyes fajtáik még helyüket is (lásd például: sivatagi rózsa), érzékeli környezete változását és reagál is arra, táplálkozik, lélegzik, növekedik, fejlődik és szaporodik.

A növény csodálatos lény! Valójában maga a Föld és az Ég összekötője, annak minden lehetséges analógiájával együtt. Hiszen még az Ember is az Égigérő Fa ágain át jutott el a létező legmagasabb szintre, leküzdve gyengeségeit, átélve embersége minden megpróbáltatását… Az emberi lét fa-lét. Gyökereink nélkül elszáradunk… onnan nyerjük életünket meghatározó ősi energiánkat, mely nélkül ahogy a mondás is tartja, gyökértelenek vagyunk. Haza és család nélküli, egyedül álló ember. S ahogy növekszünk, amilyen táplálékot veszünk magunkhoz, amilyenné tesszük életünket, olyan gyümölcsöt fogunk hozni. Aranyló nap-érlete édeset, vagy keserű, apró göcsörtöket. De mindig, mindig változhat a termés! Minden évben! Egyik évben bőven terem a kedvező hatások eredményeképpen, másik évben megsínyli a viszontagságokat. De olyan nincs, hogy a fa feladja. Minden esztendő új reménységet hoz az életében, míg csak el nem éri a kiteljesedést…

A növények, a fák fizikai szinten a föld alatt lévő gyökereikkel és gombafonalak bonyolult rendszerén keresztül kommunikálnak egymással, de lassan azt is el kell hinnünk, hogy ahogyan az embereknek, nekik is van kollektív tudatuk és a Föld túloldalán lévő energetikai változások érzékelésére is képesek. Egyre többen beszélnek arról, hogy míg elutaznak, szeretett virágaikat hiába locsolta valaki más, a növények fizikai szinten is láthatóan megsínylették a távolmaradást.
Az is közismert tény, hogy ha két egyforma méretű
és fajtájú cserepes virágot olyan vízzel öntözünk amelyek közül az egyik pozitív, szeretettel teli energiával feltöltött a másik pedig életellenes, gyűlölettel telített érzéseket közvetítő „tápanyaghoz” jut, a növény érzékeli a hatást és annak megfelelően fejlődik vagy indul sorvadásnak.

Mégis, mivel magyarázzuk ezeket a tényeket?

Jómagam néhány hete szerzett személyes tapasztalatát is itt szeretném megosztani. Egy szobanövényként nagyáruházban árusított apró kis rózsatő újdonsült gazdája lettem, de a vásárláskor még szépséges kis növény pár napon belül minden gondoskodás ellenére intenzív hervadásnak indult. Leveleit elhullajtva csaknem kidobásra ítéltetett, amikor is úgy döntöttem, megkérdezem, mi lehet a baj. Kérlek ne csodálkozzatok! Ha az ember képes arra, hogy ráhangolódjon egy másik emberre, teljesen természetes, hogy egy növénnyel is ily módon kapcsolódjon. A virág „elmesélte”, hogy silány, szeret nélküli, vizet alig kapó, vegyszerezett környezetben nevelkedett társaival, ami életenergiáját teljesen kiszorította. Hiányzik neki a Föld, ahol gyökereit a mélybe eresztheti és megtapasztalhatja létformája minden szépségét. Ekkor szinte azonnal beugrott a kép is, annak a helynek a látványa, ahol társai mellé helyezhetem. Azonban akkortájt kezdett hidegre fordulni az idő és elsőre komoly aggodalmam volt hogy kiültetve ilyen állapotban, szinte azonnal megfagy. De bíztam abban, hogy ezt az érzékelést nem azért keltettem életre magamban hogy azonnal el is veszítsem teremtő képességembe vetett hitemet. S ekkor levittem a patakpart mentén kialakított rózsaligetbe, ahol éppen ilyen fajta, aprófejű rózsaszín kis virágok indultak ősz végi elvonulásukra. Megtaláltam a helyet és szeretettel teli energiafeltöltéssel arra biztattam, hogy beteljesíthesse küldetését és vágyát.
Ezt követően, hetente kétszer is meglátogattam a rózsát.

Ám ami történt, minden várakozást felülmúlt…
Fejlődését, gyökerezését még maga a Természet is áldással segítette egy hét langymeleggel, hogy elsorvadt kis gyökerei új erőre kaphassanak. A reggeli pára csapadékkal látta el, a Nap pedig aranyló fényébe burkolta a kis életet. S mire a múlt héten találkoztunk, a parányi rózsatő az elhullajtott levelek helyett – feltűnő ellentétben a környező tövekkel, akik egyértelmű téli álomra indultak – csupa-csupa zöld, üde hajtással szállt dacba a reggeli órákban csaknem fagyosra forduló időjárással. Mondhatnánk, hogy csoda, de tudom, hogy nem az. Csak léteznek olyan valóságok, amelyekről eddig nem volt tudomásunk.

Ahogyan az sem köztudott még általánosan, hogy a virágok bizonyos hangokat képesek kibocsájtani, vagyis „zenélni is tudnak.” Kedves barátaim az észak-olaszországi Damanhurból hoztak egy ilyen jelfogó- és átalakító berendezést, melynek csodás hangját ma személyesen is meghallgathattam az ajándékba vitt orchidea segítségével. A szerkezet működési elve a növény fiziológiáján alapul. Két elektródát kapcsolnak a növényre, egyiket a gyökér közelébe, a másikat egy levélre. A gyökér és a levél között ugyanis éltető, oda-vissza kapcsolódó energiaáramlás zajlik, melynek egy mérhető feszültsége van. A táptalajból felvett energia és a levelek útján a Nap fényéből származó, majd fotoszintézis útján hasznosított energia egyaránt, folyamatosan táplálja a növényeket. (Ezért sorvadnak el a sötétben tartott virágok, még ha a földből elegendő tápanyagot tudnának felvenni sem áramlana bennük ez az oda-vissza ható folyamat.) A növény tényleges virága, virágzata ebben már nem vesz részt, mert annak szerepe más. Az övé is igen fontos, egyfajta kiáradó energia, ami beporzásra, vagyis szaporítására invitálja a környezetben élő rovarokat. Mindennek tökéletesen megalkotott szerepe van – tehát a növény életében épp úgy, mint ahogy minden teremtett élőlényében… Nos, ahogy említettem, a gyökér és levél közötti áramlási energia érzékelhető, hiszen ez is rezgés, ami egy jeladó segítségével vehető és zenei hangokká alakítható. Teljes mértékig mérhető a növény energetikai állapota, ha jól érzi magát, harmonikus, szép zenét hallunk, ha nem kedvezőek a körülmények, disszonáns lesz a hangzás. S ahogyan egy szimfonikus zenekarban, vagy akár egy emberi közösségben, itt is megtörténik az egymás energiáira való ráhangolódás. Több növény egyidejű zenéje pedig létrehoz egy emberi érzékelés által nagyon pozitív, igen kellemesnek érzékelhető rezgéstartományt, nyugtatva az elmét és akár relaxációs állapotba hozva a pihenésre vágyó embert. Damanhurban étteremben szólaltatják meg a növények zenéjét, ahol nem csoda, hogy a vendégek szinte távozni sem akarnak, itt pedig a jógaközpont légkörében dolgoznak, „énekelnek” szorgalmasan a virágok.

Összegezve és csupán a létező valóság felszínét óvatosan nyitogatva, annyi bizonyos, hogy a növények is még további, felfedezni érdemes csodát tartogatnak. Óvjuk és védjük őket, hisz jelentőségük sokkal nagyobb, mint amennyit jelenleg felfogni képesek vagyunk.

Írta: Bors J. Melinda
Cikkindító fotó: Bennünk a világ

 

 

 

 

Bors Melinda298 cikk

Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása. Bors Melinda bővebb szerzői leírása, bemutatkozása.

0 hozzászólás

Szólj hozzá

Login

Welcome! Login in to your account

Remember me Lost your password?

Lost Password